Bölcsességek

Nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet az ember szívében.

Ha kérek valamit, és megadja, szöveg nélkül tegye, különben hiába adott.

Ha az élet csupa ideológia, elszaporodnak a szavak és a közhelyek.

A tettek, vagy azok hiánya hangosabb a szónál.

Az igazi bölcsesség abban áll, hogy az egyetlen lehetséges választ kapjuk bármely pillanatban.

Utolsó napodra annyid marad, amennyit másoknak adtál.

Csak aki begyakorolta az egyedüllétet, az tud kettesben élni mással.

Az ember soha ne adjon másoknak olyan problémához tanácsot, amelyet önmaga sem tud megoldani.

A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez.

Míg élek, lélegzek, míg van eszem; a sok belém szúrt tüskét sziszegve viselem,- de azért el nem feledem! Abból nem sokat tanulsz, ha egyszerűen könyveket olvasol.

Életre szóló tanulsággal igazán csak a pofonok szolgálnak.

Édes átok: Utolsó napig és hajszálig Gyermek-szemmel Nézni a világot.

A szorgalom nem erény, ha a romboló szorgalmas, az ész nem érték, ha a szellem még felelőtlen és a csók sem gyönyörűség, ha nincs már benne a lélek varázsa.

Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.

 

Emberismerettel kapcsolatos idézetek

Minden nap elmegyünk mellettük, de soha nem nézünk rájuk.

Nem akarjuk látni a szomorúságot a tekintetükben.

A vágyódást a szívükben. A magányt a szemükben.

De néha meg kellene állnunk, hogy ránézzünk ezekre a zárkózott emberekre. Miért? Ha elég jól megnézzük, talán felismerjük őket.

Megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja.

A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen. Átölelte őt. Nem ellenkezett. Forrón egymáshoz simultak. De amikor szétváltak, a férfit megütötte a gyönyörű, kék szempár különös, hideg, számító pillantása.

A középszerű emberek legnagyobb gyávasága, hogy nem hajlandók tudomást venni a tényekről.

Az emberek korról korra fejlődve nem tanulnak az ősök hibáiból, hanem újra meg újra elkövetik azokat, ráadásul halmozottan.

A hibákat és hülyeségeket majmoljuk elődeinktől, nem pedig az értelmes, bölcs, hasznos dolgokat. Az ember életét a gondolatai alakítják. Ha a rosszra figyel, akkor csak a rosszat veszi észre maga körül, és az tölti be egész lényét. Ellenkező esetben szabadon marad a gondolatainak "fenntartott hely" egy része - legalábbis így tapasztalta -, és ebbe a szabadon maradt részbe beszivároghat valami jó is.

Ha valaki dagonyázni akar a rosszban - hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó.

Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.

Olyan erős bennünk a késztetés, hogy megmagyarázzuk és értelmezzük a dolgokat, hogy még ha tudjuk is, milyen keveset érnek, nem hagyunk fel a magyarázatok keresésével.

A szemlélődésnek számos aspektusa van: amikor másokat figyelsz, te magad kissé magasabb rendű, távoli kívülálló vagy.

Ha felülről nézed a dolgokat, rájössz, hogy aki veled üvöltözik, valójában az apjára vagy az anyjára haragszik, te csak véletlenül kerültél az útjába.

A kitartás és az önfejűség között az a különbség, hogy az egyik többnyire erős szándékból fakad, míg a másik erőtlenségből.

Húszévesen az akarat uralkodik rajtunk, harmincévesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás.

 

Szerelem Legnépszerűbb idézetek

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.

Ha elhagysz, veled mehetek?

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz.

A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

Akit feledni akarunk, arra gondolunk.

A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!...

Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van.

Elmondhatatlanok.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Kihűlt szerelemmel kapcsolatos idézetek

Mellette ülve éreztem, hogy ugyanúgy szeretem, mint az esküvőnk napján, de ahogy ránéztem és észrevettem, hogy szomorkásan oldalra siklik a tekintete, hirtelen ráébredtem: lehet, hogy ő már nem is szeret engem. Miért idézget most engem? Miért hív, mit akar, miért gyötör még most is; hagyjon, élek, ahogy tudok, és nyugodt lehet: magát nem lehet elfelejteni, tudom, hogy magának csak ez fontos: magát nem lehet elfelejteni soha. Nem tudtam elképzelni, hogy elhagyjam, ám azt sem, hogy vele maradjak. Nem akartam bántani senkit és semmit. Csak csendesen ki akartam osonni a hátsó kapun, mindenféle ceremónia és következmény nélkül, hogy aztán meg se álljak az óceán túlsó partjáig. Ne hivogass, de te jőjj el, Mikor én már nem hívhatlak, Vigy magaddal oda vissza, Ahol ábrándjaim laktak...

Tudja, hogy már nem érdekel. Vagy érdekel? Hiszen meggyűlöltem. De érezteti velem, hogy hozzá vagyok kötve. Hozzáköt az, amit együtt követtünk el. Lementem a lépcsőn, és közben mindenhol és mindenben az együtt töltött évek nyomait láttam. Betöltötték az egész házat, és egyáltalán nem értettem, hogyan képes szerelem és megszokás azzá a furcsa eleggyé összesűrűsödni, amit úgy hívunk: élet. Nincsen szemed: felnézni rám! nem vagy szeretőm, sem arám. Sem testvérem, sem ellenem: egy nő, ki nem jöhetsz velem!... ...Megmértelek - és láttalak és könnyűnek találtalak!

Sosem tudtam, hogy milyen sokféle szerelem létezik, vagy hogy milyen sokféle dologra viszi rá az embert. Sosem tudtam, hogy milyen sokféleképpen lehet elbúcsúzni.

Ki tudja, hogyan, miből keletkeznek a hullámok? Jönnek, erősödnek - hatalmasak, gyönyörűségesek. Aztán kiérnek a partra, elvesztik erejüket, megsemmisülnek. Mint a szerelem.

A barátság elhidegülésének és lazulásának megvannak a maga okai; a szerelemben annak, hogy nem szeretjük egymást többé, nemigen van más oka, csak az, hogy túlságosan szerettük egymást. Nagyon szerettem azt az embert. Ő volt az én szőke hercegem. A szél a szárnyaim alatt. Ő volt az ok, és az egyetlen ok, amiért fel akartam kelni reggelente. De messze jársz is tőlem már. Emléked szívemben lassan megcsendesedik. Elhalkul, mint a távolodó léptek, hideg vagyok, közömbös, hó esik. A tél a szerelmemet összehúzza, fel-feldobbansz bennem, de merre vagy? nem sejtem már. Magános lettem újra, és dermedt. És dermesztek, mint a fagy. Nem volt már számomra a házasság egyéb, mint a leves közös szürcsölése, a közös törülköző és az a rossz szokás, hogy a házastársak egyike mindig későbben vagy korábban oltja el éjszaka a villanyt, mint ahogy a másik szeretné.

Család

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha.

A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van! Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.

A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.

Miért van az, hogy a sötéttől félő gyermek pillanatok alatt kamasz lesz, aki egész éjjel kint akar maradni?

Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek.

 

Egyéb

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!

Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit. z a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.

A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.

Naná, hogy normális vagyok. A hangok is megmondták.

A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen. Ti férfiak el sem hiszitek, mi mindent megteszünk értetek.

Egész nap tévét nézünk, hogy legyen miről beszélgetnünk. Kihívó ruhákban járkálunk. Délutánonként szunyókálunk, hogy ne ráncosodjunk hamar, és elköltjük minden pénzetek, hogy azt higgyétek, eltartjátok a családot.

Soha ne bízd az életedet lerágott körmű biztonsági emberre.

A nőkbe vetett hit nem azt jelenti, hogy mindent el kell nekik hinni, amit mondanak.

A férfiaknak nincsenek céljaik. Így aztán kitalálnak párat, és felállítják azokat egy focipálya két végében.

A térerő olyan, ahogy a mesék kezdődnek: egyszer volt, hol nem volt.

Azt írják rólam az újságok, hogy haldoklom. Ez azonban nem igaz. Amíg élek, ilyesmit soha nem tennék.

A jó barátnő leteszi az embernek az óvadékot. A kitűnő barát együtt szalad az emberrel a rendőrség elől, és azt rikoltozza, hogy "Hű, ez meleg helyzet volt."

Az anyag nem vész el, csak a fene tudja hová lesz.